A közigazgatás korszerűsítése az önkormányzati sportirányításban

Publikációk

2014. március 27, 11:00

Az önkormányzati rendszer tízesztendős működésével kapcsolatban megállapítható, hogy alapjaiban bevált, reformnagyságú változtatásokra már nincs szükség. A jövőben is biztosítani kell, hogy fennmaradjon e település centrikus és demokratikus rendszer, mely a különböző méretek okán sokszínű és változatos.

1./ Bevezetés

Továbbra is folyamatosan időszerű feladat azonban a meglévő rendszer mindennapi működését javító racionalizálás, mely egyrészt helyi döntések meghozatalát, másrészt munkaszervezési intézkedéseket jelent, amivel jobbá, egyszerűbbé, gyorsabbá és költségtakarékosabbá tehető a közigazgatás munkája.

A közigazgatás korszerűsítése kapcsán két jelentős célkitűzés fogalmazódott meg:
  • Jobb közigazgatás, mely a közigazgatási rendszerkeretek hozzáigazítása a modern jogállam, a piacgazdaság és az EU követelményeihez, a korszerű szakmai és jogi elvárásokhoz és az ügyfelek igényeihez. A mindennapi életben, a működésben eredményesebb és magasabb színvonalat biztosit az előzőekhez képest. Fontos feltétele a köztisztviselők felkészültsége, anyagi-erkölcsi megbecsülésük és a személyi állomány stabilitása.
  • Kevesebb közigazgatás, melynek fő célja az indokolatlan közigazgatás megszüntetése és felszámolása. Ahol nem nélkülözhetetlen, ott a közhatalmi beavatkozás helyett a feladatokat vegyék át a civil szervezetek. Azonban állami, önkormányzati beavatkozás szükségessége esetén is egyszerűsödjön a szervezet és annak működése, valamint a lehető legkisebb anyagi ráfordítással érje el az eredményeket.

A közigazgatási feladatok és tevékenység átalakitásával kapcsolatban fontos cél a felesleges szabályok felszámolása és a civil rendszerek cselekvési szabadságának erősítése. A piaci és társadalmi önszabályozás, a köz által támogatott önsegély, az egyéni önszerveződés válthatja fel vagy csökkentheti a szabályozást.
Fenti megállapítások a sport területén különösen fontosak, hiszen egésze az önszerveződésre, öntevékenységre épül, azonban feladatainak ellátása során mind állami, mind pedig önkormányzati segítségre szorul.

2./ Önkormányzati sportirányítás és a jogszabályok

Tíz esztendő elteltével sincs egységes rendszere az önkormányzati sportirányításnak. Ennek egyik oka az, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. mindössze a “különös feladatok” közé sorolja a sportot, az 1991. évi XX. tv. pedig nem foglalkozik a helyi sportirányítással, miként – a már hatályon kívül helyezett – 1996. évi LXIV. tv. sem.
Fentiek azért lényegesek, mert a polgármesteri hivatalok érthető okokból igyekeznek megszabadulni azoktól a feladatoktól, melyeket jogszabály nem támaszt alá, ezért többségében leépítették a sport-szakigazgatási szerveket. Bár a közelmúltban ezek a szakigazgatási egységek, ha lassan is, de stabilizálták helyüket az önkormányzati, hivatali hierarchiában, az, hogy ez milyen szintet ér el, sok helyen még ma is elsősorban a politikai döntéshozókon múlik és ezek a szervezeti egységek még mindig ki vannak téve a választások utáni hivatali átszervezéseknek.
Elérkezett az idő, hogy ezen szervezetek működése biztos alapokra helyeződjön úgy, hogy közben erősítve legyen a sport társadalmi funkciója. Ugyanakkor nyitottnak kell lenni a nem közvetlenül helyi önkormányzati feladatok elvégzé-sére, források fogadására is. Recept egyelőre nincs, hiszen a települések méretétől függ, hogy milyen sporttevékenységet finanszíroznak, de megoldás lehet a méret szerinti struktúra egységesítése, a feladatok végzésének hivatali szintű ellátása, vagy delegálása.
Fontos, hogy fentieket az önkormányzatok helyi rendeletben határozzák meg (ahogy például a főváros III. és XVIII. kerületében). Az új sporttörvény már utal a rendeletalkotásra: “…a helyi önkormányzatok rendeletben állapítják meg a helyi adottságoknak megfelelően a helyi önkormányzat sporttevékenységgel kapcsolatos részletes feladatait és kötelezettségeit, valamint a helyi önkormányzat költségvetéséből sportra fordítandó összeget.” A helyi rendelet nemcsak egy település feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügy szabályozására szolgál, hanem arra is, hogy betartandó jogszabályként magasabb szinten szabályozza a helyi társadalmi viszonyokat, mint egy – az új sporttörvény által a települések részére előírt – fejlesztési koncepció, melyet határozattal fogadnak el a helyi képviselő-testületek.
Az már a jövő feladata, hogy ezek tartalma figyelemmel legyen az Európai Sport Chartára, tartalmazza a helyi sajátosságok figyelembevételével a sport szervezésével és irányításával kapcsolatos teendőket és meghatározza azt a sajá-tos szervezeti struktúrát, mely erősíti a sport társadalmi funkcióját és az önkormányzati akarat végrehajtását is lehetővé teszi.
A helyi sportrendeletek megalkotását nemcsak a magasabb szint okán tartom fontosnak, hanem azért is, mert az önkormányzatok tekintetében az elmúlt tíz esztendőben meglehetősen öntörvényűen zajlottak a folyamatok, az érdekérvényesítés teljes mértékben az ínformalitásra épült. Ebben a tekintetben sajnos a 2000. évi tv. sem ér el a települési, fővárosi kerületi szintig. Pedig a rendeletalkotási kötelezettség előírása nem sérti az önkormányzati autonómiát, hiszen annak tartalmát a helyi döntéshozók határozzák meg, de sokkal inkább végrehajtható, kevésbé vegyül bele a politika és a végrehajtó polgármesteri hivatalok is komolyabban veszik. Helyi szinten tehát továbbra is a sporttársadalomnak kell kiharcolnia, hogy egy olyan rendelete legyen, mely biztonságot ad a sporttevékenység hosszú távú tervezéshez és végzéséhez.

3./ Jövőbeni alternatívák a korszerűsítési irányelvek figyelembevételével

  • A közigazgatás korszerűsítése kapcsán az egyik cél a mellérendeltségi kapcsolatok útján megrendelések, megállapodások, ajánlások és támogatások formájában végzett közigazgatási tevékenység. Ennek keretében “A közigazgatás erre alkalmas területein ösztönözni kell a megállapodások, szerződések, ajánlások, támogatások útján megvalósuló feladat-megoldás elterjedését. A mellérendeltségi kapcsolatokra jellemző e módszerek indokolt esetben felhasználhatók az irányítási és hatósági tevékenységben is; ehhez meg kell teremteni a szükséges jogi feltételeket.”
  • A közigazgatás – ahol csak lehet – mellőzze a hatósági, illetve hierarchikus kapcsolatokat és növelje a megállapodó-ajánló-támogató tevékenységek formájában végzett szervező munkájának szerepét. Teremtse meg a kölcsönös érdekeltséget a közhatalmi, illetve a hatáskörébe nem tartozó más érdekelt szervekkel és személyekkel, működjön együtt a mellérendelt szervekkel. Meg kell valósítani a közszolgáltatások megvásárlását, át kell térni a nem saját szervezettel végzett, hanem a közigazgatás által másoktól megrendelt közszolgáltató tevékenységre. Ez a piacosítás az állami (önkormányzati) többségi tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek megbízásával is végbemehet. A közérdekű feladatokat célszerű közalapítvány, közhasznú társaság vagy nem haszonelvű szervezetek bevonásával megvalósítani.

Fenti célok megvalósítására a sport kiváló területet jelent, hiszen a sportegyesületek civil szervezetek (alapvetően az 1989. évi II. tv. alapján működnek) és a sportszervezetek is társadalmi önszerveződés alapján fejtik ki tevékenységüket.

 Az önkormányzat által elfogadott feladatok delegálása társadalmi szervezetekhez.

Ha az új sporttörvény alapján feltételezzük, hogy minden település rendelkezik hosszú távú fejlesztési programmal – vagy önkormányzati rendelettel -, akkor a település méretétől függően meg kell határozni ebben a sportirányítási feladatok ellátására létrehozott szervezete(ke)t is. Legegyszerűbb – kisebb települések részére ajánlható – megoldás Sport Alapítvány vagy Sport Közalapítvány létrehozása. E szervezet szerepe az, hogy szakemberek bírálják el azokat a sporttárgyú kérelmeket, melyeket egyébként az önkormányzathoz címeznének, valamint önálló kezdeményezésekkel segítse a helyi sportélet fejlődését, az elfogadott fejlesztési program végrehajtását. Ezen kívül fogadja nemcsak a helyi költségvetés, hanem a település lakóinak anyagi felajánlásait is. A gazdasági, adminisztratív és operatív tevékenységet e szerve-zet végezheti a hivatali apparátuson keresztül, de – pl. a kisebbségi önkormányzatokhoz hasonlóan – akár külön díjazás alapján is. Nagyobb településen – pl. ott, ahol már sportegyesületek, sportszervezetek is vannak – érdemes szövetségi rendszert létrehozni az önkormányzat segítségével. Ez a helyi sportszervezeteket – egyesületeket, sportági szakbizottságokat, sport-intézményeket – tömörítő szövetség fel tudja mérni ezen szervezetek helyzetét és vezetősége révén javaslatokat tud tenni a település vezetésének. Apparátusa szintén ráépülhet a hivatalra és a helyi költségvetésből kapott támogatást szak-mai alapon, világos elvek alapján továbbadja tagszervezeteinek. Városi (fővárosi kerületi) méretű településeken érdemes külön szervezeti egységként kezelni a sport ügyét. Ennek egyik nagy előnye a megfelelő információs biztonság és a képviselő-testülettel, valamint a hivatal vezetésével való közvetlen kapcsolat, hiszen a szervezeti egység vezetője résztvevője a testületi üléseknek, hivatalvezetői értekezleteknek és általában minden olyan hivatalos fórumnak, ahol képviselni tudja területe érdekeit. Ezen kívül a fent már említett társadalmi szervezetek mellett a sportági szakágak és a diáksport ügyeit is elláthatja úgy, hogy a hivatali és önkormányzati feladatokon túl (önkormányzati szakbizottság működésének ellátása, előterjesztések készítése és a bizottsági, testületi döntések előkészítése és végrehajtása) a társadalmi szervezetek gazdasági és adminisztrációs ügyeit is intézi. Ezzel a megoldással a helyi polgármesteri hivatal szakapparátusa úgy épülhet fel, hogy az élén vezető áll, egy munkatárs látja el a diáksporttal kapcsolatos teendőket, egy munkatárs a szövetség és az alapítvány titkára, feladata az elnökségi, kuratóriumi ülésekkel kapcsolatos teendők bonyolítása, a sportági szakbizottságok tevékenységének koordinálása, a szabadidős rendezvények szervezése és bonyo-lítása. Ezen kívül egy-egy fő látja el mindezen szervezetek és tevékenységek gazdasági és adminisztratív feladatait. E szervezeti egység tevékenységéhez kapcsolódhatnak az önkormányzat támogatásával alapított, oktatási intézményekre épülő, sportági képzésre specializálódott egyesületek, melyek kizárólag utánpótlás-neveléssel foglalkoznak.

 Önkormányzati többségi tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek megbízása

A továbbgondolkodás, a sport társadalmi szerepének erősítése, a racionálisabb működésre való törekvés új megoldások kutatását is szükségessé teszi. Az egyik ilyen megoldás lehet az 1997. évi CLVI. tv.-re alapozva a köz-hasznúság lehetőségeinek kihasználása. Véleményem szerint a jövőben szét kell választani a stratégiai célokat szolgáló szervezetet, a társadalmi szervezetek segítését és az operatív – jelenleg intézményi rendszerben folyó – tevékenységet. Ezen elgondolás alapján az önkormányzat a hivatal szakigazgatási egységének segítségével a hosszú- és középtávú elgondolásokat fogalmazza meg és átadandó forrásait továbbra is a közreműködésével vagy az általa alapított társadalmi szervezetek keretei között, szakmai alapon osztja szét. Ezen társadalmi szervezetek működésével kapcsolatos teendők maradnak a hivatali apparátusnál. Az intézményi feladatokat azonban át kell alakítani. Ez több szempontból is kívánatos. Egyfelől a nem gazdasági társasági szervezetben funkcionáló intéz-mények nem jogosultak a forgalmi adó visszatérítésére, másfelől bázisra épülő költségvetésük okán nincsenek ösztönözve megtakarításra, még akkor sem, ha bizonyos bevételre kötelezve vannak. A vezetői önállóság, felelősség és kreati-vitás sem érvényesül teljes mértékben, hiszen kényelmesebb egy nagyobb szer-vezet részeként a sikereket a sajátunkénak tudni, a kudarcokat a döntéshozókra terelni. A gyakorlati feladatok ellátására jelen pillanatban a közhasznú társasági forma a legmegfelelőbb. Nemcsak azért, mert a jogszabály alapján jelentős adó-kedvezmény érhető el, nemcsak azért, mert eredményét visszaforgathatja alapte-vékenységébe, hanem azért is, mert kikerül a közvetlen államigazgatási appará-tusból. Ez azért fontos, mert a sport a maga dinamizmusával, gyors reagáló ké-pességével nehezen tudja elviselni azokat a hosszú döntési folyamatokat, melyeket a szigorú, bürokratikus és szolgálati utak betartásával működő hivatalok nyújtanak számára. Operatív feladatok ellátására a jelenlegi struktúra alkalmatlan, hiszen a hierarchia a sportot nem a legfontosabb feladatok közé sorolja, ezzel pedig jelentős idők vesznek el a döntések meghozataláig. Ennek pedig az eredménye az, hogy kénytelen informális utakra terelni azok meggyorsítását a cél érdekében. A gyakorlatban ez úgy alakítható ki, hogy a helyi képviselőtestület 100%-os tulajdonú közhasznú társaságot alapít sportlétesítményei üzemeltetésére, valamint az egyéb sportszolgáltatások (diák- és szabadidősport bonyolítása, tanfolyamok, oktatások, táborok rendezése, stb.) ellátására. Az ehhez kapcsolódó feladatokhoz szükséges – már egyébként is iderendelt – forrásokat – pl. árajánlat alapján – biztosítja költségvetésében, valamint apportálja a tulajdonában lévő sportlétesítményeket. Ezen kívül a társaság egyéb – elsősorban a profiljába illő – vállalkozási tevékenységet is folytathat, melynek eredményét köteles visszaforgatni alaptevékenységébe. Rugalmasabban vehet részt az állami források igénylésénél, a pályázatok és egyéb lehetőségek kihasználásánál. Egyszerűsíthető a helyzet a beruházások, felújítások elvégzésénél is, hiszen ezek az anyagi eszközök is a társasághoz rendelhetők és hatékonyabban használhatók fel. A társaság ellenőrzése úgy érhető el, hogy igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjait a tulajdonos delegálja, így közvetve vezetőjét is ő nevezi ki. Ez egyrészt garantálja az önkormányzati érdekek maradéktalan teljesülését, másrészt a szakmai alapú kiválasztást is.

“A mellérendeltségi kapcsolatokra jellemző megállapodásos tevékenységet kivételesen a függelmi (irányítási) kapcsolatokban, valamint a közhatalmi kapcsolatokon belül is alkalmazni lehet. Így az irányítási kapcsolatokban ki kell kísérletezni az irányítási (szolgálati) szerződések bevezetésének lehetőségeit.”
A megállapodásos rendszer elterjesztését a függelmi kapcsolatokban és a közhatalmi kapcsolatokon belül is lehet alkalmazni. Az erre alkalmas területeken a jogi szabályozásnak lehetővé kell tenni, hogy egyezség jöjjön létre úgy, hogy annak betartásáról a felek kölcsönösen gondoskodnak.
Fentiek alapján felmerül a kérdés, hogyan alakítható ki egy szervezet úgy, hogy optimális kapcsolódási pontjai legyenek annak az egységnek, melyet az önkormányzat-polgármesteri hivatal-közhasznú társaság-társadalmi szervezetek együttese alkot.

  1.  A képviselőtestület bizottsági vagy tanácsnoki szinten kívánja a sport ügyét kezelni. Ezek feladata a már említett stratégiai jellegű döntések (hosszú- és középtávú fejlesztési programok, elképzelések) előkészítése, valamint a ha-táskörébe utalt konkrét ügyek kezelése.
  2.  A hivatali szervezet biztosítja a bizottság – vagy tanácsnok – részére a megfelelő szakképzettségű és felkészültségű személyeket, akik feladata a külön-böző előterjesztések konkrét elkészítése majd az azzal kapcsolatos döntések végrehajtása vagy saját hatáskörben, vagy a közhasznú társaság vagy pedig a társadalmi szervezetek útján. A hivatali apparátus adja a társadalmi szervezetek gazdasági- és adminisztrációs teendőinek elvégzéséhez szükséges személyi feltételeket is.
  3.  A társadalmi szervezetek kezelik az önkormányzat által átadott pénzesz-közöket, vezetőségük elosztja azokat, illetve ellenőrzi felhasználásukat a képvi-selőtestület által elfogadott döntések alapján. Kívánatos, hogy vezetőségükbe mind a testület, mind pedig a hivatal részéről legyen képviselet és tevékenysé-gükről rendszeres számoljanak be. Érdemes e szervezeteket is az 1997. évi CLVI. tv. alá tartozókká tenni. A társadalmi szervezetek vezetőségének tagjai tevékenységüket társadalmi munkában végzik.
  4.  A közhasznú társaság bonyolítja le a gyakorlatban azokat a feladatokat, melyeket az önkormányzat és a társadalmi szervezetek a hivatal útján fogalmaz-nak meg számára.

Fentiekben leírtak szándékom szerint standardként használhatók fel elsősorban városok, fővárosi kerületek működésének kialakításához. Természetesen más megoldások is léteznek, azonban a lényeg az, hogy mindig a célok, a feladatok és a település méretének figyelembevételével, az ott lakók igényei alapján alakuljanak ki azok a szervezetek, melyek a legmegfelelőbben és leghatéko-nyabban tudják az odarendelt források felhasználásával a sport ügyét szolgálni.

Önkormányzati társulások kialakítása

“A kisebb méretű községi önkormányzatok önkéntes társulásaik révén a je-lenlegihez képet jobban, költségtakarékosabban oldják meg közfeladataikat. Az önkéntes társulási folyamatot az eddigiekhez képest nagyobb gazdasági-jogi-szervezési és módszertani támogatásában indokolt részesíteni. Kiemelten kell ösztönözni a minél több helyi önkormányzatot átfogó önkéntes társulásokat; a területfejlesztési társulások mellett célszerű polgármesteri koordinációs értekez-leteket szervezni.”
A közös feladatvégzés elősegítése érdekében részletesebben és több garanciával kell szabályozni a közjogi szerződések és megállapodások rendjét. A köz-jogi társulási formákat magánjogi formák (Gt, Kht, közalapítványok, stb.) is kiegészíthetik. A társulásokat központilag kell támogatni céltámogatások, fenntartási hozzájárulások formájában. Az együttműködés közjogi formái:

  •  Közjogi megállapodás keretében az önkormányzatok jogi személyiséggel nem rendelkező formát alakítanak ki, mely alapján egymás számára elvé-geznek valamilyen feladatot vagy szolgáltatást, javaslatok kidolgozására, fejlesztési elképzelésekre fognak össze.
  • Az önkéntes céltársulás esetében a társuló önkormányzatok önálló jogalanyt hoznak létre, melynek átadnak bizonyos feladat- és hatásköröket.

Magyarország az Európai Unióba tart, tehát a sportnak is alkalmasnak kell lenni a vele kapcsolatos elvárások teljesítésére, ezért a felkészülés időszakában aktívan és tudatosan kell beilleszteni a helyi célkitűzések közé a sportot, a spor-tolást. Az általános irányelvek meghatározásánál be kell építeni az oktatás- és egészségügybe, a szociális intézmények rendszerébe, a településfejlesztésbe, a környezetvédelembe, az idegenforgalomba, valamint a művészeti és szabadidős tevékenységekbe. A helyi önkormányzatok a világon mindenütt a sport legerősebb pénzügyi partnerei a társadalmi szektort illetően, megelőzik ebben a köz-ponti kormányzatokat is. A sportnak jelentős a gazdasági szerepe is, hiszen ösztönző erővel hat a fogyasztásra, hozzájárul a munkahelyteremtéshez. Finanszíro-zását és menedzselését fokozottabb mértékben a résztvevők és a helyi döntéshozók közötti közvetlen és szoros kapcsolatokra kell alapozni. A lakosság szükségleteinek kielégítésére létre kell hozni megfelelő sportpályákat, sportlétesítményeket, melyek mindenki felé nyitottak. Ezek építésekor tekintettel kell lenni a sporttevékenységek iránti jelenlegi és jövőbeni igényekre, figyelembe kell venni a népesség alakulását és a társadalmi-gazdasági tendenciákat is. Lényeges, hogy ezek a létesítmények alkalmasak legyenek mind az iskolai, mind a szabadidős sportolásra, lehetőség szerint kombinálni kell a kulturális- és sportlétesítményeket. Ugyanakkor alkalmassá kell tenni speciális korosztályok, csoportok (nagyon fiatalok, idősek, mozgáskorlátozottak) szükségleteinek kielégítésére. A közjogi megállapodások és önkéntes céltársulások rendkívül alkalmasak arra, hogy a fentiekben említettek megvalósuljanak. Hiszen gondoljuk csak el, hogy mennyivel egyszerűbb pl. egy körzeti sportlétesítmény fenntartása, menynyivel gazdaságosabb az üzemeltetése, kihasználtsága. Budapesten kevés az at-létika pálya. Igen ám, de ha lenne is elegendő, azok kihasználtsága nem feltétle-nül lenne megfelelő. Azonban ha több kerület összefogásával jön létre egy kör-zeti sportcentrum, akkor mind a lehetőség, mind pedig a kihasználtság megfelelő lehetne. De hatékonyabb lehet a kulturális- és sportélet körzetesítése pl. a kisebb települések esetében, hiszen nemcsak az események, versenyrendszerek bővül-nek, hanem a szomszédos települések lakóit is jobban összehozhatja a közös események élménye.

A közjogi megállapodások és önkéntes céltársulások elterjedését az államnak és az önkormányzatoknak is aktívan támogatni kell.
A sport Európai Uniós felkészülése során az önkormányzatok szerepe nagyon fontos, hiszen a sport lényeges szerepet játszik mindenhol a helyi kulturális életben. Szükséges, hogy ezen a területen minden települési önkormányzat járjon elöl a közigazgatás korszerűsítésével, hiszen az Európai Sport Charta alapelveit, a diák- és szabadidősportot, valamint a sportági oktatást összhangba kell helyezni egy sportszolgáltatás kialakításával, megerősítésével, piaci alapokra helyezésével és ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni a lokálpatriotizmust erősítő, a szórakozást biztosító élsportról sem.

Irodalom:
1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról
1996. évi LXIV. törvény a sportról
1996. évi LXV. törvény az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről
2000. évi törvény a sportról
Dr. Verebélyi Imre: A közigazgatás korszerűsítése; BM kiadó 1998
Európai Sport Charta
A sport és az önkormányzatok; Európa konferencia Gödöllő, 1996 február 1-3

Szerző: Hajdu Péter